Cuki bacon

Pár hete lázasan bújtam mindenféle anyuka-blogot, mert a Nagylány farsangi jelmezéhez gyűjtöttem ötleteket. Az egyik honlapon jelmez-input helyett egy furcsa receptet találtam: cukrozott bacon. Húúú, mindig is tudtam, hogy az amerikaiak imádják az édes ízt, na de a bacon? Elsőre furcsának tűnt, de a szakanyuka kedvenc nassként aposztrofálta, és egy képet is feltöltött, amin a négyéves-forma kislánya egy méretes szalonnacsíkkal méri össze erejét. Éppen volt otthon bacon (szeletelt, tálcás), barna cukrot mindig tartok, így szinte azonnal kipróbáltam. Meglepő, de egész jóízű. Nem hiszem, hogy ez a cuki bacon dolog bármikor átveheti a túrós batyu helyét az uzsonna divízióban, de saláták, levesek, krumplipüré vagy akár az amerikai palacsinta kiegészítőjeként bármikor el tudom képzelni.

A dolog aktualitását pedig az adja, hogy az Index mai cikke szerint Michelin-csillagot kapott Onyx étlapján is szerepel a kandírozott szalonna. :-)

Az itt leírt recept lelőhelyét nem bírom előásni (a jelmez elkészült, néhány könyvjelző törlődött, van ez így), de a Bűvös szakács épp az Onyx séf változatát közli.

Na, tessék, így készül.

Cukrozott bacon

Hozzávalók:

Szeletelt bacon
Barna cukor (nádmelaszos)

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 180 fokra.

A szalonnacsíkokat fektessük egy alufóliával (vagy sütőpapírral) bélelt tepsibe, és szórjuk meg barna cukorral (nem kell túl sok belőle).

A sütő felső harmadában süssük kb. 15 percig, vagy amíg a bacon karamellizálódik (ne égjen meg, de ha kihűl, ropogósnak kell lennie). Aki aggódik a koleszterinszintje miatt, az ne egyen ilyet, vagy itassa fel a kisült zsírt konyhai papírtörlővel - a cukormáz azért maradjon rajta.